Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakkifejezések kislexikonja

 

 

Szakkifejezések kislexikonja 

 

 

Absztrakt művészet:

nem természeti formát ábrázoló művészet, elvont, általános gondolatok, érzések kifejezését szolgálja.

 

 

Additív: összeadó.

Két szín együttes vetítése során új szín keletkezik. Az összes fényszín együttesen a fehér fényt adja.

 

 

Akvarell: vízfesték, vízfestmény.

 

 

 

Amatőr:

műkedvelő. Nem hivatásos művész, hanem olyan személy, aki kedvtelésből foglalkozik valamilyen művészettel: például amatőr festő vagy színjátszó. Rosszalló értelemben: alacsony színvonalú.

 

Centrális elrendezés:

középpontos kompozíció. Olyan belső téri rend, amelyben a részek a középponttól egyforma távolságra vannak, például: a romai Pantheon.

 

 

Dekoratív:

díszítő jellegű, forma szépségével ható, mutatós. A dekoratív műalkotások az „alkalmazott” művészetek keretében tartoznak, mert céljuk, hogy kellemes hangulatot, ízléses, harmonikus környezetet teremtsenek az ember számára.

 

 

Dilettáns:

hozzá nem értő. A művészetet vagy tudomány valamely ágának felületes ismerője. Eredeti jelentése: műkedvelő.

 

 

Diszharmónia:

az összhang hiánya, a harmónia ellentéte. Sajátos művészi kifejezőeszköz.

 

Dominál:

 

uralkodik, uralja a terepet, túlsúlyban van vezető szerepű.

 

Esztétikus:

 

művészien szép, ízléses, a szépség és hasznosság törvényei szerint, ember által formált művészi tárgy, amelyben megvalósul a tartalom és a forma egysége.

 

 

Faktúra:

kidolgozási mód, kivitelezés, ecsetkezelési technika. A felület megmunkálási módja: érdesség, simaság stb. A faktúra is a művészi kifejezést szolgálja.

 

 

Feszültség:

olyan művészi hatás, amely a formák, színek ellentétére épül.

 

Főszínek:

azok a festékszínek, amelyek másik két színből nem lehet előállítani. Ezek: vörös, a sárga és a kék.

 

Freskó:

a még nedves vakolatra történő falfestés, rendkívüli időtálló, amely csak a fallal együtt távolítható el.

 

 

Fríz:

épületrész tagolására, díszítésére szolgáló vízszintes, szalagszerű falsík, díszítménnyel.

 

 

Giccs:

igazi művészi alkotást utánzó, többnyire üzleti célból készült hazug, ízléstelen szobor, kép vagy dísztárgy.

Harmónia: összhang. A műalkotás részeinek egybehangoltsága, az ellentétek kiegyensúlyozott arányossága, elrendezettsége.

 

Illuzionista ábrázolás:

a háromdimenziós tér benyomást keltő ábrázolás a kétdimenziós síkban. Azokat a barokk kori falfestményeket is így nevezzük, amelyek az épület tényleges terét a festményen illuzórikusan meghosszabbítják, a végtelen messzeség illúzióját varázsolják a szemlélő elé.(Megnyílt egek, felhőkön lebegő alakok stb.)

 

Karakter: jelleg, jellegzetesség, egyéni vonás.

 

 

Klasszikus:

 

maradandó, általánosan elismert, legkiválóbb. A sokáig példaképnek tekintett görög-római időkből származó műveket is jelenti.

 

Komplementer színek:

 

a festék színkörében egymással szemben elhelyezkedő színpárok. A zöld-piros, narancs- kék stb.

 

 

Kompozíció:

a műalkotás belső szerkezete, elrendezése oly módon, hogy a részek között összhang, kapcsolat jöjjön létre, s együtt szolgálják a tartalmi mondanivalót. Komponálás: alkotás, készítés, elrendezés, szerkesztés.

 

Kontraszt: ellentét, különbözőség.

 

 

Kontúr: körvonal, a formák határait jelző vonal.

 

 

Lokálszínek:

helyi színek. A festészetben valamely tárgy tiszta, saját színe, amelyet sem fény sem árnyék, sem reflex nem változtatott meg.

 

 

Mellékszínek:

a festék főszíneinek egymással való keveréséből keletkezett színek: narancs, lila, zöld.

 

Mítosz: hitrege. Vallási elemeket tartalmazó monda.

 

 

Modern: mai, korunkbeli, újszerű, korszerű, a korral fejlődő, haladó.

 

 

Monotípia:

egyszeri nyomat. Festékezett lemezre papírlapot fektetünk, amely hegyes eszközzel rajzolunk. A vonalak mentén a festék felragad a papírra, s így keletkezik a nyomat, amely fordított képet mutat. Vagy: a lemezre felhordott festékbe kaparjuk a képet, s erről készítjük a nyomatot.

 

 

Montázs:

több kép, fotó vagy rajz egy kompozícióba való illesztése, összevágása. Így készülhet kép, plakát vagy könyvcímlap. A filmművészetben a képsorok összeállítása, megszerkesztése.

 

Motívum: az ornamentika rendszerint ismétlődő díszítőeleme, egy műalkotás alapeleme.

 

 

Műfajok:

műalkotások csoportosítása a felhasznált anyag, az ábrázolt téma, a műalkotás rendeltetése stb. szerint: pl. tájképek, emlékművek stb.

 

Népművészet:

 

(folklór) a dolgozó emberek egyes rétegei által végzett olyan művészeti tevékenység, amely a közösség ízlésvilágára és a hagyományok őrzésére épül. Tárgykörébe tartozik a népzene, néptánc, népköltészet, népi színjátszás, népi építő és díszítőtevékenység.

 

Perspektíva:

térbeli tárgyaknak síkon történő, de a térbeliség látszatát keltő ábrázolási módja. Perspektíva: távlat. A látszati képet perspektív vagy távlati képnek nevezzük. A tőlünk távolodó és a valóságban egymással párhuzamos egyenesek látszólag összetartanak és a képen, a horizontvonalon egy ponton (iránypontokban) metsződnek. Horizontvonal: a szemmagasság vonala, látóhatár.

 

Relief: (ejtsd: rölif) dombormű. A fal síkjából plasztikusan kiemelkedő faragott vagy mintázott ábrázolás.

 

 

Reprodukció: képről nyomdai úton készített másolat. Sokszorosítás.

 

 

 

Ritmus:

a műalkotások részeinek térbeli vagy időbeli tagolása, hasonló vagy azonos elemek szabályos visszatérése által.

 

Síkredukció: térbeli, plasztikus forma síkformára való átírása, egyszerűsítése.

 

 

Skála: fokozatos, árnyalatok egyenletes egymásutánja.

 

 

Spektrum: színkép.

 

 

Stilizálás:

növényi vagy állati mintáknak, motívumoknak dekoratív célból történő egyszerűsített, lényeges vonásaira korlátozott ábrázolása, átalakítása, csoportosítása.

 

Stílus:

jellemző, sajátos, jól felismerhető kifejezésmód. Bizonyos korok, alkotók kifejezőeszközeinek összessége.

 

 

Stukkó:

gipsz, homok, enyv és festék keverékéből készített fal vagy mennyezetdíszítmény (virágfüzérek, márványutánzat.). Így nevezik az ezt alkalmazó építészeti díszítő plasztikát is.

 

Szimbólikus: jelkép, jelképes értelmű ábrázolás. Bonyolult tartalmat érzékeltető művészi forma, költői kép.

 

Szubsztraktív : kivonó, kisebbítő. A festékek keverésekor csökken a szín visszaverő képessége.

 

 

Tartalom és forma egysége: a műalkotás alakja és jelentése, funkciója összhangban van.

 

 

Távlat:

távolság, térmélység, messzeség. Vonaltávlat: a térmélység vonalas ábrázolása. Levegőtávlat. A távolság színekkel való érzékeltetése.

 

Térhatás: olyan ábrázolás, amely a térmélység kifejezésére törekszik.

 

 

Tónusok: a színeknek a sötéttől a világos felé haladó fokozatai.

 

 

Vetületi ábrázolás:

 

a tárgyak kicsinyített, pontos, mérethű ábrázolásának egyik módja. A tárgy háromnézetű vetületi képéről leolvashatjuk a térbeli helyzetét, méreteit és részformáit.

 

Vizuális:

látási, a látáson alapuló. A rajz vizuális tantárgy, a látásunk, megfigyelésünk fejlesztését, csiszolását szolgálja.

 

Akadémizmus: a XIX század hivatalos művészete, főleg formai tökéletességre törekvő

 

Képzőművészeti irányzat.

 

Atmoszféra: légkör, levegő, környezet, a környezet hangulata.

 

 

Attika: épületeken a főpárkány mellvédszerű falazás.

 

 

Expresszionizmus:

 

a XIX. és XX. Század fordulóján kialakult művészeti irányzat, a művész egyéni élményeit és érzésvilágát a legszabadabb kifejezési eszközökkel fejezi ki.

 

Imperializmus:

A XIX. század végén és a XX. Század elején a kapitalizmus legfelső és utolsó szakasza.

 

Impresszió: benyomás, hatás.

 

 

Kupola: központi épületrészek, általában körterek félgömb alakú boltozata, térlefedése.

 

 

Litográfia: kőnyomat, kőről nyomtatott sokszorosított rajz vagy kép.

 

 

Millennium: ezeréves évforduló, a magyar honfoglalásnak 1896-ban ünnepelt ezredik évfordulója.

 

 

Négyezet: a középkori templomok fő és kereszthajójának találkozásának kialakult négyzetes tér.

 

 

 

Pasztell:

porrá tört festék és zsírkő keverékéből gumioldat hozzáadásával készült kis rudakká préselt festőanyag, az ilyen anyaggal készített kép.

 

Plein air (plen er): XIX. századi impresszionisták vívmánya, a szabadban való festés, a napfény ábrázolása.

 

 

Pointillizmus: az impresszionizmusból kifejlődőt irányzat, a kép apró, pontszerű színfoltokra való bontása.

 

 

Rizalit: épületek közepén vagy sarkain előugró homlokzatrész.

 

 

Terrakotta: máz nélkül kiégetett tiszta anyag, belőle készült műtárgy.

 

 

Timpanon: templomok és épületek homlokzati oromfalán alkalmazott háromszögű mező.