Szakkifejezések kislexikonja
Szakkifejezések kislexikonja
Absztrakt művészet:
nem természeti formát ábrázoló művészet, elvont, általános gondolatok, érzések kifejezését szolgálja.
Additív: összeadó.
Két szín együttes vetítése során új szín keletkezik. Az összes fényszín együttesen a fehér fényt adja.
Akvarell: vízfesték, vízfestmény.
Amatőr:
műkedvelő. Nem hivatásos művész, hanem olyan személy, aki kedvtelésből foglalkozik valamilyen művészettel: például amatőr festő vagy színjátszó. Rosszalló értelemben: alacsony színvonalú.
Centrális elrendezés:
középpontos kompozíció. Olyan belső téri rend, amelyben a részek a középponttól egyforma távolságra vannak, például: a romai Pantheon.
Dekoratív:
díszítő jellegű, forma szépségével ható, mutatós. A dekoratív műalkotások az „alkalmazott” művészetek keretében tartoznak, mert céljuk, hogy kellemes hangulatot, ízléses, harmonikus környezetet teremtsenek az ember számára.
Dilettáns:
hozzá nem értő. A művészetet vagy tudomány valamely ágának felületes ismerője. Eredeti jelentése: műkedvelő.
Diszharmónia:
az összhang hiánya, a harmónia ellentéte. Sajátos művészi kifejezőeszköz.
Dominál:
uralkodik, uralja a terepet, túlsúlyban van vezető szerepű.
Esztétikus:
művészien szép, ízléses, a szépség és hasznosság törvényei szerint, ember által formált művészi tárgy, amelyben megvalósul a tartalom és a forma egysége.
Faktúra:
kidolgozási mód, kivitelezés, ecsetkezelési technika. A felület megmunkálási módja: érdesség, simaság stb. A faktúra is a művészi kifejezést szolgálja.
Feszültség:
olyan művészi hatás, amely a formák, színek ellentétére épül.
Főszínek:
azok a festékszínek, amelyek másik két színből nem lehet előállítani. Ezek: vörös, a sárga és a kék.
Freskó:
a még nedves vakolatra történő falfestés, rendkívüli időtálló, amely csak a fallal együtt távolítható el.
Fríz:
épületrész tagolására, díszítésére szolgáló vízszintes, szalagszerű falsík, díszítménnyel.
Giccs:
igazi művészi alkotást utánzó, többnyire üzleti célból készült hazug, ízléstelen szobor, kép vagy dísztárgy.
Harmónia: összhang. A műalkotás részeinek egybehangoltsága, az ellentétek kiegyensúlyozott arányossága, elrendezettsége.
Illuzionista ábrázolás:
a háromdimenziós tér benyomást keltő ábrázolás a kétdimenziós síkban. Azokat a barokk kori falfestményeket is így nevezzük, amelyek az épület tényleges terét a festményen illuzórikusan meghosszabbítják, a végtelen messzeség illúzióját varázsolják a szemlélő elé.(Megnyílt egek, felhőkön lebegő alakok stb.)
Karakter: jelleg, jellegzetesség, egyéni vonás.
Klasszikus:
maradandó, általánosan elismert, legkiválóbb. A sokáig példaképnek tekintett görög-római időkből származó műveket is jelenti.
Komplementer színek:
a festék színkörében egymással szemben elhelyezkedő színpárok. A zöld-piros, narancs- kék stb.
Kompozíció:
a műalkotás belső szerkezete, elrendezése oly módon, hogy a részek között összhang, kapcsolat jöjjön létre, s együtt szolgálják a tartalmi mondanivalót. Komponálás: alkotás, készítés, elrendezés, szerkesztés.
Kontraszt: ellentét, különbözőség.
Kontúr: körvonal, a formák határait jelző vonal.
Lokálszínek:
helyi színek. A festészetben valamely tárgy tiszta, saját színe, amelyet sem fény sem árnyék, sem reflex nem változtatott meg.
Mellékszínek:
a festék főszíneinek egymással való keveréséből keletkezett színek: narancs, lila, zöld.
Mítosz: hitrege. Vallási elemeket tartalmazó monda.
Modern: mai, korunkbeli, újszerű, korszerű, a korral fejlődő, haladó.
Monotípia:
egyszeri nyomat. Festékezett lemezre papírlapot fektetünk, amely hegyes eszközzel rajzolunk. A vonalak mentén a festék felragad a papírra, s így keletkezik a nyomat, amely fordított képet mutat. Vagy: a lemezre felhordott festékbe kaparjuk a képet, s erről készítjük a nyomatot.
Montázs:
több kép, fotó vagy rajz egy kompozícióba való illesztése, összevágása. Így készülhet kép, plakát vagy könyvcímlap. A filmművészetben a képsorok összeállítása, megszerkesztése.
Motívum: az ornamentika rendszerint ismétlődő díszítőeleme, egy műalkotás alapeleme.
Műfajok:
műalkotások csoportosítása a felhasznált anyag, az ábrázolt téma, a műalkotás rendeltetése stb. szerint: pl. tájképek, emlékművek stb.
Népművészet:
(folklór) a dolgozó emberek egyes rétegei által végzett olyan művészeti tevékenység, amely a közösség ízlésvilágára és a hagyományok őrzésére épül. Tárgykörébe tartozik a népzene, néptánc, népköltészet, népi színjátszás, népi építő és díszítőtevékenység.
Perspektíva:
térbeli tárgyaknak síkon történő, de a térbeliség látszatát keltő ábrázolási módja. Perspektíva: távlat. A látszati képet perspektív vagy távlati képnek nevezzük. A tőlünk távolodó és a valóságban egymással párhuzamos egyenesek látszólag összetartanak és a képen, a horizontvonalon egy ponton (iránypontokban) metsződnek. Horizontvonal: a szemmagasság vonala, látóhatár.
Relief: (ejtsd: rölif) dombormű. A fal síkjából plasztikusan kiemelkedő faragott vagy mintázott ábrázolás.
Reprodukció: képről nyomdai úton készített másolat. Sokszorosítás.
Ritmus:
a műalkotások részeinek térbeli vagy időbeli tagolása, hasonló vagy azonos elemek szabályos visszatérése által.
Síkredukció: térbeli, plasztikus forma síkformára való átírása, egyszerűsítése.
Skála: fokozatos, árnyalatok egyenletes egymásutánja.
Spektrum: színkép.
Stilizálás:
növényi vagy állati mintáknak, motívumoknak dekoratív célból történő egyszerűsített, lényeges vonásaira korlátozott ábrázolása, átalakítása, csoportosítása.
Stílus:
jellemző, sajátos, jól felismerhető kifejezésmód. Bizonyos korok, alkotók kifejezőeszközeinek összessége.
Stukkó:
gipsz, homok, enyv és festék keverékéből készített fal vagy mennyezetdíszítmény (virágfüzérek, márványutánzat.). Így nevezik az ezt alkalmazó építészeti díszítő plasztikát is.
Szimbólikus: jelkép, jelképes értelmű ábrázolás. Bonyolult tartalmat érzékeltető művészi forma, költői kép.
Szubsztraktív : kivonó, kisebbítő. A festékek keverésekor csökken a szín visszaverő képessége.
Tartalom és forma egysége: a műalkotás alakja és jelentése, funkciója összhangban van.
Távlat:
távolság, térmélység, messzeség. Vonaltávlat: a térmélység vonalas ábrázolása. Levegőtávlat. A távolság színekkel való érzékeltetése.
Térhatás: olyan ábrázolás, amely a térmélység kifejezésére törekszik.
Tónusok: a színeknek a sötéttől a világos felé haladó fokozatai.
Vetületi ábrázolás:
a tárgyak kicsinyített, pontos, mérethű ábrázolásának egyik módja. A tárgy háromnézetű vetületi képéről leolvashatjuk a térbeli helyzetét, méreteit és részformáit.
Vizuális:
látási, a látáson alapuló. A rajz vizuális tantárgy, a látásunk, megfigyelésünk fejlesztését, csiszolását szolgálja.
Akadémizmus: a XIX század hivatalos művészete, főleg formai tökéletességre törekvő
Képzőművészeti irányzat.
Atmoszféra: légkör, levegő, környezet, a környezet hangulata.
Attika: épületeken a főpárkány mellvédszerű falazás.
Expresszionizmus:
a XIX. és XX. Század fordulóján kialakult művészeti irányzat, a művész egyéni élményeit és érzésvilágát a legszabadabb kifejezési eszközökkel fejezi ki.
Imperializmus:
A XIX. század végén és a XX. Század elején a kapitalizmus legfelső és utolsó szakasza.
Impresszió: benyomás, hatás.
Kupola: központi épületrészek, általában körterek félgömb alakú boltozata, térlefedése.
Litográfia: kőnyomat, kőről nyomtatott sokszorosított rajz vagy kép.
Millennium: ezeréves évforduló, a magyar honfoglalásnak 1896-ban ünnepelt ezredik évfordulója.
Négyezet: a középkori templomok fő és kereszthajójának találkozásának kialakult négyzetes tér.
Pasztell:
porrá tört festék és zsírkő keverékéből gumioldat hozzáadásával készült kis rudakká préselt festőanyag, az ilyen anyaggal készített kép.
Plein air (plen er): XIX. századi impresszionisták vívmánya, a szabadban való festés, a napfény ábrázolása.
Pointillizmus: az impresszionizmusból kifejlődőt irányzat, a kép apró, pontszerű színfoltokra való bontása.
Rizalit: épületek közepén vagy sarkain előugró homlokzatrész.
Terrakotta: máz nélkül kiégetett tiszta anyag, belőle készült műtárgy.
Timpanon: templomok és épületek homlokzati oromfalán alkalmazott háromszögű mező.
