Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stílus értelmezése

Art deco : Egyenes vonalak és geometriai tervezés jellemzi, a luxus elegancia egyik
kifejezője. Erős tiszta színvilág.

Avantgárd: Képzőművészetben egy lázadó stílus megjelenítése.(futurista)


Absztrakt: Szembe száll a hagyományos természet elvű művészettel, és kialakítja a
nem ábrázoló, abszolút nonfiguratív képeket. Autonóm művészeti formák létrehozása a
modern művészeti stílus előfutára.

Barokk: Túldíszítettség bonyolult minták, formai bravúrosság monumentalitás
a leginkább jellemző a stílusra.

Bidermeier: Kispolgári miliőt mutató, békét-nyugalmat árasztó romantikával átitatott
klasszicista stílus ötvözete. Az életképet-természetességet helyezi előtérbe hajlított
formáival.

Empire: Elemeit a görög és római művészet monumentális fényűzés jellemezte.
Napóleon időszakaiból származik a „birodalmi stílus”.

Fotórealizmus: Fényképezésen alapszik, és részletek aprólékos kidolgozást jellemez.
Radikálisan szorgalmazza visszatérést „földhöz ragadt” realizmus felé.

Gótikus: Templomi freskó festészet. Aranyháttér előtt erősen nyújtott alakok
ábrázolása.
 

 

 

 

Gyermek: Színes világ, mese figurás képek,

Impresszionista: Claude Monet impresszionizmus név adója. Érzéki benyomás
keltése, amikor a fény felbontja a színeket, Árnyék és fénnyel való játszadozás a
műveken.

Ifjúsági: Fotó poszterek, autó minták fiúknak, lányoknak romantikus, virágképek. Élénk
színek, formák fekete-fehér ábrák.

 

 

 

Klasszicizmus a barokk szertelenségeivel szembeni ellenérzés az ókori, elsősorban a római
művészethez való minél szorosabb kapcsolódás igényét eredményezte. Az ünnepélyes,
emelkedett összhatású, finom ritmus, egyszerű geometrikusan meghatározott formák és
nemes arányok utáni vágy az ókori formák újjáéledését hozta

Modern: Színfoltok és vonalak keveredése egymásra épülése.
 

 

 

Neobarokk: Arany a fő színe, szerepet játszanak az élénk színek vörös, lila, fekete és az
ezüst is természetesen előfordulnak. Nagy virágok kötelezőek ennél a stílusnál. Matt és
fényes felületek kombinációja. (pl: fényes bársony és egy matt kiegészítő)
  
 

Retró: 50-60-70-es évek Amerikai stílusát idézi, forma szín, hangulat és életérzést.
Uralkodó szín világ, narancssárga, mélybarna, élénkpiros, türkiz, menta zöld, rózsaszín
és a fekete fehér párosítása. Jelentősek a geometrikusformák csíkok, körök, hullámok,
pöttyök, virágok és egymásba érő három és nyolcszögek.

 

 

 

 

 

Reneszánsz: Térbeli tárgyak sík felülete történő leképzését ábrázolás. (Perspektivikus)
Közép pont felé kicsinyednek a tárgyak. Nagyon gazdag színvilág, természeti háttér, a
mozgások érzelmek természetességének visszaadása.
 

 

 

 

 

Rokokó: A stílusra jellemző a kifinomult, cikornyás, hullámos aszimmetrikus elrendezés.
Gyakori motívumok csigák kagylók nővényi részek, főleg folyondárok és virágok.
Jellemzői még az érzelmesség, a finom erotika aprólékos kidolgozása, furcsának ható
díszek. Mitológiai alakokkal keverve.
 

Romantika: XIX. század első felében induló, minden művészeti ágra kiterjedő irányzat,
világszemlélet és életérzés; nemzeti, történeti érdeklődés, egyéniség és
eredetiségkultusz, a szabadság tisztelete jellemzi, formai kérdésekben a
szabálytalanságot kedveli.
A festők ebben a korban az egyéni alkotói kifejezésmódot, a természet és az érzelmek
változékonyságát, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák. Az egymást
keresztező átlók, az élénk mozdulatok. A festészetre az erőteljes fény-árnyék hatás és az
élénk színek használata jellemző. Az alkotók vonzódnak az egzotikushoz és a történelmi
témákhoz. Előszeretettel ábrázolnak drámai helyzetet, szenvedélyes, indulatos jelenetet.
A táj az érzelem kifejezését segíti. A rom is a hangulatkeltés egyik fontos eleme.

Szecesszió: (elszakadás, kivonulás) nővényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó
ornamentika megteremtése. Melyben a hangsúlyt az élénk színek alkotják. Virágos
korszaknak is nevezték. Eklektika

Eklektika = eklegein, görög eredetű szó. Jelentése: válogatás; vagyis a művészek
szabadon válogattak a különböző korok stílusainak formakészletéből.
Az Eklektika valójában nem külön stílus, hanem a Romantikában kiteljesedő
historizmus késői szakasza a történelmi korokhoz forduló Neostílusok (neo = új)
változatos együttesének összefoglaló neve.